| Egyedül indulok el, most senki nem figyel
|
| Nincs bennem félelem, a sok csillag velem
|
| Tudják, hogy szeretem Õt, tudják a titkomat
|
| Sok ezer éven át a lelkem társa vagy
|
| Gyönyörû nappalok, gyönyörû éjszakák
|
| Most csak a hold figyel, irigyen néz le rám
|
| Te vagy a mindenem, Te vagy az életem
|
| De néha úgy rohansz, hogy félek
|
| Ezért kérlek, még egyszer kérlek
|
| Hogy vigyázz a szívemre, mert félek
|
| Legyél csak Te és legyek Én
|
| A világ közepén, a világ közepén!
|
| A csendet hallgatom, a csend az jó barát
|
| A gyertya lángja ég, benne egy új világ
|
| Nem olyan csábító, nem olyan harsogó
|
| Mint ez a most világ, nem olyan számító
|
| Lehet, hogy tévedek, hogy másképp is lehet
|
| Hisz az én Istenem ez a kis gyertya lett
|
| Te vagy a mindenem, Te vagy az életem
|
| De néha úgy rohansz, hogy félek
|
| Ezért kérlek, még egyszer kérlek
|
| Hogy vigyázz a szívemre, mert félek
|
| Legyél csak Te és legyek Én
|
| A világ közepén, a világ közepén! |