| Ez igy mar nem mehet, legyen mar vége! |
| Nem ezt igértétek. |
| Emberi életet sürgetõ vészjelek. |
| Gyorsan fogynak az érvek. |
| Babeli zûrzavar, sok minden eltakar, |
| Nincs mar sulya a szónak. |
| Az életünk döcög, a tettes jót röhög, |
| Te és én fizetünk mindent. |
| Végül is hadd mondjam el, |
| Amiben ugy hiszel, |
| Amitõl meghal a holnap. |
| Az uj nap sokat igért, |
| Vagy legalabb reményt, És az egész most hol van? |
| Ha nem élhetek egyszerûen, szabadon, szépen, |
| Ha most sem lehet ugy, ahogy érted és értem, |
| Hat szakadjon szét, szakadjon, Szakadjon szét minden! |
| Most minden! |
| Hanyszor meritek még, ami mar megtörtént, |
| Megtenni ujra és ujra? |
| Gõgös az arcotok, a falnak rohantok, |
| Nektek a hatalom a minden. |
| Milyen a fajdalom, milyen a szanalom, |
| Arról fogalmatok sincsen. |
| Ó, minden! |