| Vasárnap délután a város meghal egy kicsit |
| És valahogy sápadtabbak a kirakatok |
| Vasárnap délután egy igazi fagylalt jólesik |
| És néha érzek egy régi illatot |
| Vasárnap délután a csendes, hosszú ebéd után |
| A mama rám adta mindig a szép ruhát |
| Az ajtóban még megfésült és nem hallgatott rám |
| Ha kértem, hadd járjak így egész héten át |
| na — na — na — na — vasárnap délután, |
| na — na — na — na — vasárnap délután |
| Vasárnap délután a lányok arca kicsit szebb |
| S a nagyfiú ígérte tízre hazajön |
| A tánciskola parkettjén a cipők fényesek |
| És néhány párnak a figura összejön |
| Vasárnap délután volt mikor megismertelek |
| A bátyád apámmal nálunk sakkozott |
| Kamaszok voltunk és sok hülyeséget beszéltem neked |
| És kipróbáltuk, a szerelem jó dolog |
| Vasárnap délután talán a harag is csendesebb |
| S az elvált apa láthatja kisfiát |
| A vidéki rokonok látogatják az újszülötteket |
| És Farkasréten is elfogy a sok virág |
| Vasárnap délután volt mikor viszontláttalak |
| És újra megtörtént, ahogyan egy régi napon |
| Te sem lettél felnőttebb és én sem komolyabb |
| És előre tudtuk, szeretni jó dolog |
| Vasárnap délután az időm csendesen megy el |
| És néha úgy érzem, máris érkezel |
| Vasárnap délután az este mindig túl közel |
| Mikor tudom, hogy többé nem jössz el |
| Vasárnap délután a város meghal egy kicsit |
| És valahogy sápadtabbak a kirakatok |
| Vasárnap délután már régen semmi sem történik |
| Csak néha érzek egy régi illatot |