| A színpad vaksötét, |
| Olyan csendes, olyan árva most a nézõtér, |
| Egy koncert, ami elmúlt, ami véget ért, |
| Csak a szívekben él. |
| Törött dobverõ, |
| Cigarettafüstben úszó kopott öltözõ, |
| Egy magányos gitár, néhány papírpohár, |
| Elment mindenki már. |
| A csöndet hallgatom, |
| Fejem zúg, benne égnek elmúlt dallamok, |
| Mélyen legbelül még várok, |
| De biztos nem jön ma már. |
| Éjféli lány, sok-sok éve annak, hogy várok rá, |
| Kerestem õt üres csendben, hazug szavak mögött. |
| Éjféli lány, tudom, egyszer eljön és rám talál, |
| Perzselõ láng, a remény mindig él tovább. |
| Csak õ érti meg |
| Õrült álmaim, sosem nyugvó szívemet, |
| Lázban égõ lelkemet, az életemet. |
| Várom, amíg lehet. |
| Éjféli lány, sok-sok éve annak, hogy várok rá, |
| Kerestem õt üres csendben, hazug szavak mögött. |
| Éjféli lány, tudom, egyszer eljön és rám talál, |
| Perzselõ láng, a remény mindig él tovább. |