| Fázva lépkedek az úton, át a városon |
| Lassan esni kezd a hó, de ez sem baj |
| Mert jól tudom, az utca végén állsz |
| S a hóban rég csak engem vársz |
| Jéghideg a két kezed |
| De végre karjaidba zársz |
| Ha velem élsz, úgyis bárhol jó |
| Mert van, amit el nem lep a hó |
| Ha velem élsz, nem számít a tél |
| Csak közelebb fúj minket a szél |
| Ha velem élsz, úgyis bárhol jó |
| Mert van, amit el nem lep a hó |
| Ha látlak, elmúlik a tél |
| A mosolyod forróbb mindennél |
| Az átható hideg, amelyben téged várlak én |
| Olyan gyorsan múlik el, ha látom már |
| Hogy jössz felém |
| Az álmos téli csend kíséri lépteink zaját |
| Jéghideg a két kezed |
| De forró lesz az éjszakánk |
| Fákat tép a szélvihar |
| Ne félj, nem ér minket el |
| Csak annyi kell |
| Hogy itt benn újra átölelj |
| Ó, így lesz már, bármi vár |
| Amíg hozzám bújsz, ha fáj |
| S a holnap úgy jön el |
| Hogy minket így talál |
| Refrén 2-szer |