| Hogyha beindul a zene, és beindul a tánc |
| Hát sűrű lesz a vérem, nem tűrök nyafogást |
| Pici gyerekként is csak mozgattam a seggem |
| A járókám széléről, fojtón csak azt lestem |
| Hogy apánk kezében hogy áll a gitár |
| És a kettő-négyre, hogy rázza anyám |
| A nagybátyám is reggeltől a húrokat nyúzta |
| És ekkor jött nekem is, az Isteni szikra |
| Hogy szarok én a munkára, bizony szarok nagyon |
| Én zenész leszek testvér, és nem egy árva robot |
| És szprés dobozzal a kezemben, tudod reggelente |
| Én koncerteket adtam a tükörnek, Ombre |
| És ordított a tömeg, és mindig engem akart |
| És azt gondoltam egyszer, majd én leszek a raj |
| Most, hogy megadta az Isten, én köszönök mindent |
| De ha dobogat hallok, csak rázom a seggem |
|
| Én mindig tudtam, hogy ami kell nekem |
| Az nem sok, csak egy ütem |
| Uh de vágtam, neked se kell több |
| Áh, csak csak egy ütem |
| Hát akkor mond csak, mi kell nekünk |
| Ha ha, csak egy ütem |
| Rázd meg, rázd meg, rázd meg, rázd meg jobban |
| Mert ez, csak egy ütem |
|
| Az egész család otthon, csak nyomatta a rockot |
| A Pippel meg a Black, szabad muzsikái zúzott |
| Én éreztem magamon, hogy más színű a vérem |
| A fekáknak a stílusát, én mocskos módon éreztem |
| A Streetnuls nevű banda volt az első csapat |
| Amikor gyerekek voltunk, de én kamásztam nagyon |
| Arccal a falnak, volt a számunk címe |
| A ki mit tudón, negyedikek lettünk, de vége |
| Mert nem volt pénzünk, tudod és nem volt semmink |
| Egy kibaszott mikrofont, hát nem adott senki |
| Rájöttem, hogy szárnak lenni, nem könnyű feladat |
| De segített a tánc, úgy hogy összeszedtem magamat |
| Nyomattam a bréket, oda lent a téren |
| Izzott a vérem, a linóleum fénylett |
| Megfogott az érzés, rabul ejtett engem |
| Ha dobokat hallok, most is rázom a seggem |
|
| Én mindig tudtam, hogy ami kell nekem |
| Az nem sok, csak egy ütem |
| Uh de vágtam, neked se kell több |
| Áh, csak csak egy ütem |
| Hát akkor mond csak, mi kell nekünk |
| Ha ha, csak egy ütem |
| Rázd meg, rázd meg, rázd meg, rázd meg jobban |
| Mert ez, csak egy ütem |
|
| Csak a szerencsémen múlt tudod, hogy összejött nekem |
| És a szprés dobozt, egy igazi surra cseréltem |
| Mert segített az élet, és fent állok a színpadon |
| És úgy telik el most már, minden egyes nap |
| Hogy a járókában állva, én azt elképzeltem |
| És apám gitárját, most is lopva nézem |
| Mert nem változott semmi, minden ugyan az maradt |
| Csak most már én csinálom azt, amire produkálod magad |
| Én nem tehetek mást, én csak szövegelek neked |
| De te ne hallgass senkire, mert csak bántanak téged |
| Mert ha a véredben érzed, a ritmust, a zenét |
| Hidd el nekem ember, mindig megér egy misét |
| Az álmaidat fel ne add, az nagyon nagy dolog |
| Mert ha összejön, ha nem, tudod csak úgy leszel boldog |
| Ha tényleg figyelsz rám, és tényleg értesz engem |
| Ha dobokat hallasz, te csak rázd meg a segged |
|
| Én mindig tudtam, hogy ami kell nekem |
| Az nem sok, csak egy ütem |
| Uh de vágtam, neked se kell több |
| Áh, csak csak egy ütem |
| Hát akkor mond csak, mi kell nekünk |
| Ha ha, csak egy ütem |
| Rázd meg, rázd meg, rázd meg, rázd meg jobban |
| Mert ez, csak egy ütem |
|
| Én mindig tudtam, hogy ami kell nekem |
| Az nem sok, csak egy ütem |
| Uh de vágtam, neked se kell több |
| Áh, csak csak egy ütem |
| Hát akkor mond csak, mi kell nekünk |
| Ha ha, csak egy ütem |
| Rázd meg, rázd meg, rázd meg, rázd meg jobban |
| Mert ez, csak egy ütem |
|