| Hajnalt ütött a vekker |
| És csak zuhog az eső |
| De a régi utcánk felé ballagok |
| Iszok a régi szép időkre |
| Mikor még nap volt a nap és hold a hold |
| Vajon ki lehetek én, a megmentő? |
| Vajon hova visz a szél, ha már nem jössz |
| Már idejét sem tudom mikor éreztem |
| Mámort utoljára |
| Feledésbe merült a boldogságom |
| S minden vágyam mi megvakít |
| Túl sok emlék, ami szép volt |
| Már minden este temetem a múltam |
| Mondd, miért kell, hát, hogy minden reggel |
| Attól féljek, hogy újra rámtalálsz? |
| De csak hunyd le… |
| Te csak hunyd le a szemed, mikor veszélyt érzel! |
| És reggel az álmodból feleszmélhetsz |
| Ha úgy érzed, hogy a végén hazatalálsz |
| Azóta nem is tudom azt, hogy |
| Ki lehetek én, a megmentő? |
| És vajon hova visz a szél, ha már nem jössz |
| Vajon ki lehetek én, a megmentő? |
| Vajon hova visz a szél, ha már nem jössz |
| Vajon ki lehetek én, a megmentő? |
| Vajon hova visz a szél, ha már nem jössz |
| Vajon ki lehetek én, a megmentő? |
| Vajon hova visz a szél, ha már nem jössz |